προφέρω

προφεύγω

πρόφημι
προ·φεύγω (ao. 2 προὔφυγον)
1 intr. fuir en avant, s’enfuir, Il. 11, 340 ||
2 tr. fuir, échapper à, acc. Il. 6, 502, etc. ; Od. 11, 107, etc. ; fig. Hés. O. 645 ||
E Ao. 2 opt. 2 sg. épq. προφύγοισθα, Od. 22, 325.