προπήγνυμι

προπηδάω-ῶ

προπήδησις
προ·πηδάω-ῶ :
1 bondir avant, gén. Luc. D. mort. 19, 2 ||
2 s’élancer en bondissant hors de, gén. Babr. 107, 13 ; A. Tat. 2, 34 ; Hdn 6, 9 ||
E Fut. προπηδήσομαι, Eschl. fr. 22 Dind.