πρόσοισμα

προσοιστέος

προσοίσω
προσοιστέος, α, ον, vb. de προσφέρω, Eur. Hec. 894, etc. ; au neutre, Hpc. Acut. 383 ; Plat. Phædr. 272a Arstt. Pol. 8, 4, 7, etc.