σταφυλή
σταφύλησταφυλή, ῆς
(ἡ) [ᾰῠ]
1 grappe de raisin mûr,
Il. 18, 561 ;
Od. 5, 69 ;
7, 121 ; 24,
343, etc. ; Plat. Leg. 844e, etc. ; Th. H.P. 3, 18, 11,
etc. ; p. opp.
à ὄμφαξ et
à σταφίς, Anth. 5, 304 ||
2 tumeur à la luette,
Arstt. H.A.
1, 11, 12 ||
E Dat. plur. épq. σταφυλῇσι,
Il. 18, 561 ;
Od. 5, 69,
etc.
Étym.
pré-grec ; cf.
στέμφυλον.