στεμφυλῖτις

στέμφυλον

Στεμφυλοχαίρων
στέμφυλον, ου (τὸ) []
1 marc d’olives, Ar. Eq. 806 ; d’ord. au pl. Hpc. Acut. 395 ; Ar. Nub. 46, etc. ||
2 marc de raisin, Hpc. 485, 39 ; 523, 29 ; Arstt. fr. 102 ; Lyc. 678 (chez les anc. Att. βρύτεα, Ath. 56d).
Étym. pré-grec ; var. de σταφυλή.