στύππιον

στυπτήριος

στυπτηριώδης
στυπτήριος, α, ον, astringent ; subst. ἡ στυπτηρία, ας (s. e. γῆ) alun (litt. terre astringente) Hdt. 2, 180 ; T. Locr. 99d ; Hpc. 877, etc. ||
E Ion. -ίη, Hdt. Hpc. ll. cc.
Étym. στύφω.