τετρά·πεδος, ος, ον [ᾰ] à quatre faces, carré, DS. 20, 95 ; Arr. An. 6, 29 ; Hdn 8, 4. Étym. τ. πέδον.
τετρά·πεδος, ος, ον [ᾰ] long, large, etc. de quatre pieds, Pol. 8, 6, 4 ; Oracl. (Plut. Æmil. 15). Étym. τ. πέζα.