θεοπρεπῶς

θεοπροπέω

θεοπροπία
θεοπροπέω (seul. part. prés. θεοπροπέων) annoncer la volonté des dieux, rendre des oracles, Il. 1, 109 ; 2, 322 ; Od. 2, 184 ; Pd. P. 4, 339 ; A. Rh. 2, 922.
Étym. θεοπρόπος.