τριδακτυλιαῖος

τριδάκτυλος

τρίδειρος
τρι·δάκτυλος, ος, ον [ῐῠ]
1 qui a trois doigts, en parl. de certains animaux, Arstt. fr. 275 ; Diosc. Noth. 1, 134 ||
2 long ou large de trois doigts, Hpc. Art. 799, etc. ; D. Chr. Or. 64, 10, t. 2, p. 331 R.
Étym. τρ. δάκτυλος.