ζωός
ζωόσοφοςζωός, ή, όν, vivant,
Il. 5, 515,
etc. ; Od.
1, 197 ; Pd.
P. 4, 372 ;
Hdt. 2, 70 ;
p. opp. à θανόντος, Od. 17, 115 ; ζωὸν ἑλεῖν τινα,
Il. 6, 38,
ou λαϐεῖν,
Xén. Hell.
1, 2, 5, faire qqn prisonnier,
p. opp. à tuer ; fig. ζωὸν κλέος,
Eschl. fr. 449,
gloire vivante ; cf. ζώς et ζοός.
Étym.
ζάω.