ζῳφορία

ζώφυτος

ζώω
ζώ·φυτος, ος, ον []
1 qui fait vivre, vivifiant, Eschl. Suppl. 857 ||
2 qui produit des êtres vivants, fertile, fécond, Plut. Rom. 20 ; τὰ ζώφυτα, Dius (Stob. Fl. 65, 16) les plantes.
Étym. ζωός, φύω.