ἀδόκιμος
ἀδολεσχέω-ῶἀ·δόκιμος, ος, ον
[ῐ]
1 de mauvais aloi
(monnaie) Plat. Leg. 742a ||
2 réformé (cheval),
Arstt. Ath.
49, 1 ||
3 p.
suite, vil, Eur. Tr. 497 ; Plat. Leg. 829d, etc. ; d’où méprisé,
Xén. Lac.
3, 3, etc.
||
E Fém. pl., ἀδόκιμαι,
CIA. 2, 808
b, 54 (326 av.
J.-C.) (v. Meisterh. p. 116, § 58,
3).