ἀπεριθλάστως

ἀπερικάθαρτος

ἀπερικάλυπτος
ἀ·περικάθαρτος, ος, ον, non purifié par la circoncision, non circoncis, Spt. Lev. 19, 23 ; Phil. 1, 346, etc.
Étym. ἀ, περικαθαίρω.