αὐστηρός
αὐστηρότηςαὐστηρός, ά,
όν :
1 sec, rude, âcre,
en parl. d’un liquide (eau, vin,
etc.) ; Hpc.
360, 3, etc. ;
Plat. Phil.
61c,
etc. ; en parl. d’une
odeur, Arstt. An. 2, 9, 5 ||
2 fig. rigide, sévère, austère, Plat. Rsp. 398a ; Pol. 9, 12 ; etc. ||
Cp. -ότερος, Hpc. 404, 6 ; Plat. Rsp. 398a ; DS. 3, 34.
Sup. -ότατος, Pol. 4, 20, 7.
Étym.
αὖος.