ἐμπυριϐήτης

ἐμπυρίζω

ἐμπύριος
ἐμ·πυρίζω [] mettre en feu, incendier, DS. 2, 36 ; 12, 43 ; Spt. Lev. 10, 6 ; 1 Reg. 30, 1 ; 1 Esdr. 1, 52, etc.
Étym. ἐν, πῦρ.