εὐπαρακολουθήτως

εὐπαρακόμιστος

εὐπαράκρουστος
εὐ·παρακόμιστος, ος, ον :
1 facile à transporter, à amener, Plut. Luc. 13 ; fig. Plut. M. 597b ||
2 où l’on peut transporter facilement qqe ch. Arstt. Pol. 7, 5, 4.
Étym. εὖ, παρακομίζω.