μαθητικός

μαθητός

μαθήτρια
μαθητός, ή, όν [] qu’on peut apprendre, Xén. Cyr. 1, 6, 23 ; Plut. De Virt. 376c ; Arstt. Nic. 6, 3 ||
E Fém. -ός, Plat. l. c.
Étym. vb. de μανθάνω.