ναρθηκοφανής

ναρθηκοφόρος

ναρθηκώδης
ναρθηκο·φόρος, ος, ον, qui porte une tige de férule, aux fêtes de Bacchus, Xén. Cyr. 2, 3, 18 et 20 ; Poèt. (Plat. Phæd. 69c) ; Plut. M. 1107e.
Étym. ν. φέρω.