πάλιν

παλινάγρετος

παλιναίρετος
παλιν·άγρετος, ος, ον [πᾰ]
1 qu’on peut changer, révocable, Il. 1, 526 ; Hés. Sc. 93 ||
2 changeant, inconstant, Numén. (Eus. P.E. 819).
Étym. π. ἀγρέω.