πεντηκοστός
πεντηκοστύςπεντηκοστός, ή, όν,
cinquantième, Plat. Theæt. 175b, etc. ; ἡ πεντηκοστή :
1 (s.
e. μοῖρα) droit de douane du
cinquantième, And. 17,
24 ; Dém. 1353,
21, etc. ||
2 (s.
e. ἡμέρα) la Pentecôte,
cinquantième jour après Pâques,
Spt. 2 Macc.
12, 32 ; NT.
Ap. 2, 1,
etc.
Étym.
πεντήκοντα.