σπερμαγοραιολεκιθολαχανόπωλις

σπερμαίνω

σπερματία
σπερμαίνω :
1 procréer, Hés. O. 734 ; Call. fr. 207 ; abs. Arstt. Probl. 4, 4, 2 ||
2 féconder, en parl. du Nil, Plut. M. 366a ||
Moy. c. à l’act. 1, Nonn. D. 3, 295.
Étym. σπέρμα.