σφάγιον
σφάγιοςσφάγιον, ου
(τὸ) [ᾰ]
1 victime pour un
sacrifice, Eur. Hec. 108, 119 ;
Or. 842,
etc. ; en
prose, Dém. 1398, 7 ; au plur.
Hdt. 9, 41,
45 ; Eschl. Sept. 230 ; Thc. 6, 69 ; etc. ; τὰ σφάγια ἐγίνετο
καλά, Hdt. 112, les victimes donnaient des signes favorables,
Xén. An.
1, 8, 15 ; Eschl. Sept. 379 ; Hdt. 9, 61 ||
2 p.
suite, sacrifice, Eur. Hec. 137 ; Or. 658, 811.
Étym.
σφάγιος.