τριτημόριος
τριτημορίςτριτημόριος, α, ον
[ῐτ] qui contient ou forme le tiers d’une chose, Hdt. 1, 192 ; Eucl. Intr. harm.
7, etc. ;
subst. τὸ
τριτημόριον :
1 le tiers d’une ch.,
Hdt. 9, 34 ;
Thc. 2, 98 ;
Plat. Phæd.
105b ;
Plut. Fab.
4, M.
1019c,
etc. ||
2 monnaie valant six
χαλκοῖ, Din.
et Philém.
(Suid.); Poll.
9, 65, 66.
Étym.
τρίτος, μόρος.