ἠλέκτωρ
ἠλέματοςἠλέκτωρ, ορος :
I adj. m. brillant, Il.
19, 398 ; Hh.
Ap. 369 ;
Euph. 74
||
II subst. ὁ ἠλ. :
1 le brillant,
c. à d. le soleil, Il. 6, 515 ||
2 le feu, comme élément (p. opp. à
χθών τε καὶ οὐρανὸς ἠδὲ θάλασσα)
Empéd. 263
Mullach.
Étym.
p.-ê. pré-grec.