Ἠμαθίων

ἠμαθόεις

ἧμαι
ἠμαθόεις, όεσσα, όεν [] sablonneux, A. Rh. 1, 932 ; dans Hom. (Il. 2, 77, etc.) et dans Hés. Sc. 360, seul. fém. -όεις, en parl. de Pylos en Élide.
Étym. ion. p. *ἀμαθόεις d’ ἄμαθος.